Az esernyő főleg bordákból és szövetből áll. A gyártási folyamat magában foglalja az anyag kivágását, összevarrását, a lombkorona, a lábujj és a farok összeszerelését. Az összeszerelő szerszámok elsősorban szegecsekből, tűkből és cérnákból állnak. Az esernyő{3}}készítő eszközök fejlesztésével a folyamat egyszerűbbé vált. Ahol korábban a szegecseket vésővel és kalapáccsal verték be, most egy speciális fogóval könnyen felszerelhető vagy eltávolítható a bordákról. A szövet vágására, illetve varrására nagyméretű varróollót, illetve modern varrógépet használnak.
Az esernyő tető általában nyolc vagy tíz szövetdarabból áll. Az anyagot egy minta szerint vágják, speciális követelményekkel, mint például a minták, csíkok és minták, valamint annak biztosítása, hogy minden darab azonos méretű legyen. A kivágott anyagot beszegik, majd páronként összevarrják, így alakítják ki a baldachint. A lombkorona szélei mentén gyöngyöket varrnak, a csúcsokon lyukakat készítenek, amelyeket tűvel és cérnával rögzítenek. A kész ernyőt ezután a bordákra illesztik, a bordák végeibe gyöngyöket szúrnak, és a tetőt tűvel és cérnával rögzítik a bordákhoz. Csak a kézzel készített esernyőknél kötnek csomót a lombkorona rögzítésének folyamata során, így kevésbé érzékenyek a szél által okozott sérülésekre. A befejezés után az esernyőt feltekerjük, és pattintóval, tépőzárral vagy hasonló rögzítőkkel rögzítjük.